„Visszanézni a megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt.”(Visszatekintés, Bevezetés 1964)
„A ZENE MINDENKIÉ!” (Visszatekintés I., Legyen a zene mindenkié 1952)
„A ZENE MINDENKIÉ! De hogyan tehetjük azzá? Ezen tűnődöm, mióta a »mezzo del cammin«-t – életutam felét – elértem.
E tűnődések […] nemcsak a múlt küzdelmes éveire vetnek világot, hanem a jövőbe, a bennük megálmodott s talán mindig csak megközelíthető jövőbe is vetnek egy-egy pillantást.
[…] talán beválnak – végrendeletnek.” (Visszatekintés I., Legyen a zene mindenkié 1952)
„Zene nélkül nincs teljes ember” (Visszatekintés I., Közönségnevelés 1958)
„[…]az élet zene nélkül nem lehet teljes [...] Szeretnők beoltani ennek tudatát mindazokba, akiknek sejtelmük sincs arról, micsoda szépségek rejlenek a zene tündérkertjében. Ők e kert falain kívül rekedve elesnek az élet legszebb adományaitól. Pedig mi, művészek, ezeket mindenkinek hozzáférhetővé kívánnók tenni, hogy az élet szebb és boldogabb legyen.” (Visszatekintés I., A komolyzene népszerűsítése – Előadás New Yorkban 1946)
„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. […] Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Visszatekintés I., Mire való a zenei önképzőkör? 1944)
„A zene táplálék, vigasztaló elixír. A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Visszatekintés III., A kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola új épületének felavatásán – Beszéd 1964)
„A zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek. Akiben ez nincs, annak műveltsége tökéletlen.” (Visszatekintés III., A dunapataji Művelődési Ház avatásán – Beszéd 1966)
„[…]az egyetemes nevelésnek valamilyen módon magába kell foglalnia a zenét. Ezt pedig, eredménnyel, csak az általános iskola teheti. Zene nélkül semmilyen nevelés nem lehet teljes.” (Visszatekintés III., Dartmouth kerekasztalánál – Felszólalások 1965)
A nevelés ókori görög eszménye
„Eddig a görög nevelés érte el legjobban a test és lélek harmonikus kiművelését. Benne a zene központi helyet foglalt el. Mostanában nagy sikerrel próbálják világszerte utánozni a görög nevelés testi részét. De ha teljes embert akarunk, a lelki rész sem maradhat el, s abban a zene ma még meg sem közelíti a görög világban volt jelentőségét.
Pedig ma még nagyobb a fontossága. Világnyelv, a népek közti érintkezés, barátkozás egyik leghatásosabb eszköze.” (Visszatekintés I., Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket! 1956)
„Mert hogy is mondja Platon: »azért van olyan óriási fontossága a zenei nevelésnek, mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják s jó rendet hozva magukkal, azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik, rendezett lelkű emberré teszik.«” (Visszatekintés I., A Vigadó hangversenyterme 1946)
„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig.” (Visszatekintés I., Gyermeknapi beszéd 1951)
„A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Azon kell lennünk, hogy minél többek számára megnyíljanak.
Mit kell tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életre beleoltsa a nemesebb zene szomját. Nem fogalmi, racionális oldaláról kell megközelíteni. […] A közvetlen megérzése útját kell egyengetni. Ha a legfogékonyabb korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszer sem járja át a gyermeket a nagy zene éltető árama: akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)
„[…]ha a hatodik és a tizedik év között sikerül egy ilyen élményt adni a gyermeknek, akkor már el van látva életére, azt már kifejlesztheti.
Az ilyen élmény után jöhet a tanulás, és akkor már van is értelme és alapja; van mire építeni, és a körülményekhez képest kifejlődik a zeneértés addig a fokig, mikor aztán az illető nem tud zene nélkül élni […] hozzáférhetővé válik számára a legmagasabb rendű zene[…]” (Visszatekintés I., Ki az igazi zeneértő? – Előadás az Országos Béketanács zenedélutánján 1956)
„A hatodik évtől a tizenhatodik évig eldől a zenész sorsa. Igyekezzék mindenki az időt jól felhasználni.” (Visszatekintés I., Az I. szolfézs-verseny után 1949)
„Minden órát úgy kell felépíteni, hogy ne fáradságot, hanem ereje gyarapodását érezze a tanuló, s alig várja a következőt.” (Visszatekintés I., A zenei írás-olvasás módszertana – Előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez 1954)
„a természetes fejlődés útját követi a zenepedagógia is, amely a régi drill helyett az embernevelést tenné meg céljául.” (Visszatekintés III., A zene útjairól – Nyilatkozat 1929)
Közönségnevelés
„Olyan közönséget kell nevelni, amelynek életszükséglet a magasabb rendű zene.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)
„Neveltünk zenei elitet is, de elfelejtettünk közönséget nevelni hozzá, melynek a zenei elit munkájára szüksége van.” (Visszatekintés I., Vidéki város zeneélete – Előadás Nyíregyházán 1937)
„A zenei élet alapja az értő közönség.” (Visszatekintés III., Zenetanítás és nevelés 1966)
„Mindinkább arra a felismerésre jutottam, hogy mi, az úgynevezett jobbízlésű muzsikusok, teljességgel magunkra maradtunk a világban. Nincs közönségünk, egymásnak muzsikálunk. Mivel pedig a zene nem néhány kiváltságos játékszere, hanem mindenki lelki tápláléka: elgondolkoztam, hogy miképp gyarapíthatnánk a komolyzene – szerintem az egyetlen igazi zene – közönségét. Így figyelmem az általános iskolákra irányult. Úgy találtam, hogy ott semmi sem történik, ami az átlagembert zeneértővé tehetné. A régi görög nevelésre gondolok, melyben a zene a teljes nevelés egyik fő tárgya volt. Ez tovább élt a középkorban: a zene, mint a »hét szabad művészet« egyike, az egyetemeken is fontos része volt az általános nevelésnek. Ez a felfogás teljesen kiveszett az újabb korban. Egyre többet tűnődtem: mint javíthatnánk ezen? Mint tehetnénk mennél több embert fogékonnyá a jó zenére?” (Visszatekintés III., A zenei nevelők Santa Barbara-i konferenciája előtt – Nyilatkozat 1966)
„[…]az általános iskolák felé fordult a figyelmem. A húszas években világossá vált előttem, hogy zenei tömegnevelés csak onnan indulhat ki.”(Visszatekintés I., Reflexiók a zeneoktatás reform-tervezetéhez – Felszólalás a Zeneművész Szövetség Pedagógiai Szakosztályának ülésén 1952)
„[…]elitnevelés és tömegnevelés egymástól el nem választható szerves egység kell, hogy legyen, csak akkor értékes az eredmény, ha megvan a kettő egyensúlya.
Ez egyensúly helyreállítására legsürgősebb teendő az iskolai zeneoktatás fejlesztése, jobban mondva megteremtése. Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” (Visszatekintés I., Vidéki város zeneélete – Előadás Nyíregyházán 1937)
„A közönség nevelése, a zeneoktatás fejlesztésével, csak az általános iskolában lehetséges. […] A jövő iskolájától a mindennapi énekórát várjuk, teljes ember nem fejlődhet ki enélkül.” (Visszatekintés III., A jövő közönségének nevelése – Nyilatkozat 1956)
„Nem zenetudósokat akarunk nevelni belőlük, hanem a zene szerelmeseit, felébresztve bennük a zene iránti igényt.” (Visszatekintés III., Zenei nevelés, embernevelés – Nyilatkozat 1966)
