Ének

„Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének.” (Visszatekintés III., Zenei nevelés Magyarországon – Előszó 1966)

„[…]a mélyebb zenei műveltségnek kizárólag az ének az alapja. […] általa elérkezik a magasabb zenei világ kapujához.” (Visszatekintés I., Nyilatkozat a „Fiatalok” című lapban 1941)

„Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. […] Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.” (Visszatekintés I., Éneklő Ifjúság – Bevezető cikk a folyóirat első számában 1941)

„Ezzel a hangszerrel eljuthattok a legnagyobb zenei géniuszok éltető közelségébe[…]” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)

„[…]az ének […]a zenei aktivitás legtermészetesebb formája.” (Visszatekintés III., A Jeunesses Musicales párizsi kongresszusán – Előadás 1966)

„[…]a zenei nevelés legjobb kezdete az ének, […] a gyermek énekelve tanuljon meg kottát olvasni, mielőtt hangszert kap a kezébe[…]” (Visszatekintés I., A zenei írás-olvasás módszertana – Előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez 1954)

„Gépies hangszerjáték, ujjakból való zenélés helyett éneken alapuló, lélekből fakadó zenélésre kell törekednünk. Hangszerhez ne eresszünk senkit, míg kottából nem tud szépen énekelni. Csak úgy remélhető, hogy hangszerén is énekelni fog. […] az éneklést folytatni kell hangszer nélkül a legfelsőbb fokig, két és több szólamban.” (Visszatekintés I., Ötvenöt kétszólamú énekgyakorlat – Előszó 1954) 

„Az a gyermek szerencsés, aki a kottaképhez fűződő első asszociációit a saját hangjával maga építi fel. Ha már hangszerfogások képzeteivel kezd énekelni, bajos elsődlegessé tenni az ének képzeteit. Ha pedig egyáltalán nem énekel, nehezen vagy sehogy sem jut el igazi, felszabadult, bensőséges énekléshez bármely hangszeren.” (Visszatekintés I., A zenei írás-olvasás módszertana – Előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez 1954)

„Akit előbb énekre tanítunk, csak aztán hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének.” (Visszatekintés I., Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1946-47. évi tanévnyitó ünnepségén 1946)

„Toscanini zenekari próbáin legtöbbször hallható szava, a kifejezés ezernyi árnyalatában, ez volt: »Cantare«!” (Visszatekintés III., Zenei nevelés Magyarországon – Előszó 1966)

„Én a világ legszebb énekét a világ legrosszabb hangján hallottam: Toscaninién […] Cantare! Cantare!” (Visszatekintés I., Ki a jó zenész? – Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1953. évi tanévzáró ünnepélyén) 

„[…]életemben a legszebb éneket akkor hallottam, amikor Toscanini, rekedt hangján, elénekelt egy-egy frázist a próbákon. A legszebb ének volt, melyet valaha hallottam.” (Visszatekintés III., Toscanini emlékezete – Rádióbeszélgetés New Yorkban 1965)

„[…]kérdés: mit énekeljen?” (Visszatekintés I., Zene az óvodában 1941)

„[…]csakis művészi érték való a gyermeknek! Minden más árt neki. […]

Alkalmas remekművek végtelen sora áll az iskola rendelkezésére.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)

„[…]a gyermeknek a legjobb éppen elég jó.” (Visszatekintés I., Zene az óvodában 1941)

„Éppen a legtisztább művészetnek nincs fogékonyabb, ösztönösebb megértője a gyermeknél. Minden nagy művészben eleven maradt a gyermek is: azt érzi meg rokonlélekkel a fiatalság.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)

„Próbáljuk meg az ifjúságot jó zenére tanítani, amilyen korán csak lehet. Jó tanárok mellett ehhez jó irodalom is szükséges, amely a gyermekeknek és a hallás-gyakorlásban kezdőknek hozzáférhető. Sok időt fordítottam arra, hogy kórusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekkönyveket állítsak össze. Azt hiszem, sohasem fogom sajnálni az időt, amely így nagyobb művek írására elveszett. Úgy érzem, ezáltal ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mintha további szimfonikus műveket írtam volna.” (Visszatekintés I., A komolyzene népszerűsítése – Előadás New Yorkban 1946)

Népdal

„a népdal valamennyiünk zenei anyanyelve. Minden zenei nevelés tehát saját nemzetének népdalából induljon ki” (Visszatekintés III., A hiteles népdal szerepe a zenei nevelésben – Előadás, Interlochen, ISME Konferencia, 1966)

„Minden nemzetnek gazdag választéka van népdalokból, mely kiválóan alkalmas az oktatás céljára. Ha a fokozatosság elve szerint válogatjuk, a népdal kitűnő tananyag lehet, mely megismerteti a gyerekekkel a zenei elemeket és tudatosítja bennük.” (Visszatekintés III., A hiteles népdal szerepe a zenei nevelésben – Előadás, Interlochen, ISME Konferencia, 1966)

„[…]a jó népdal remekmű, gyakran önmagában is csodálatos bizonysága a teremtő géniusznak […] a népdal nemcsak művészi remek, hanem emlékeztető is a népek gyermekkorára.” (Visszatekintés III., A hiteles népdal szerepe a zenei nevelésben – Előadás, Interlochen, ISME Konferencia, 1966)

„[…]a dalhagyományban sok század érzései tökéletesre csiszolt formában élnek örök életet.” (Visszatekintés I., Zene az óvodában 1941)

„[…]a magyar gyerek számára az ötfokú zene olyan, mint az anyatej.” (Visszatekintés I., Ötfokú zene – Utószó az I. füzethez 1945)

„Könnyebb félhang nélkül tisztán énekelni. Jobban fejlődik a zenei felfogóképesség és hangtaláló készség ugrásokkal vegyes lépéseken, mint a diatonikus létramozgáson.” (Visszatekintés I., Ötfokú zene – Utószó a II. füzethez 1947)

„[…]ha a gyermek előbb megszerzi az öt pillérhang biztonságát, könnyen melléjük illeszti a félhangot, akár felülről, akár alulról.” (Visszatekintés I., Kis emberek dalai – Előszó 1962)

„Senki sem akar a pentatóniánál megállni. De kezdeni igenis azzal kell; egyrészt így természetes a gyermek biogenetikai fejlődése, másrészt így kívánja a józan pedagógiai sorrend.

[…]a pentatónia bevezető a világirodalomba is: sok külföldi zenének ez a kulcsa, a gregorián ősi zenéjétől Kínán át Debussyig.” (Visszatekintés I., Százéves terv 1947)

„[…]egyetlen nemzet sem érheti be azonban pusztán a saját zenéjével […] más nemzetek népdalaihoz fordultunk, hogy teljessé tegyük a zenei szótárat. Innen könnyű út vezet a klasszikus muzsikához, melyet nagyon szoros szálak fűznek a népzenéhez.” (Visszatekintés III., A zeneoktatás társadalmi jelentőségéről – Nyilatkozat 1966)

„Nemrégiben ainu dalok gyűjteményére bukkantam. Az ainu kihalóban lévő nép Észak-Japánban. Néhány rövid, igen rövid daluk feltűnően hasonlít magyar dalokra. Ezért átveszem és továbbadom őket a magyar gyerekeknek.”  (Visszatekintés III., A hiteles népdal szerepe a zenei nevelésben – Előadás, Interlochen, ISME Konferencia, 1966)

„Hogy idegen dalokat is énekeljünk? Feltétlenül, […] amennyire lehet, eredeti nyelven.” (Visszatekintés I., Bicinia Hungarica – Utószó az I. füzethez 1937)

„Nélkülözhetetlen segédeszköze az igazi nyelvtanulásnak: az illető nyelven énekelni és az idegen nép jellemét zenéjéből is megismerni.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)

„[…]minden nép zenéjében csak bizonyos korlátozott számú ritmus- és dallamfordulatok találhatók. […] A zenének élnie kell a ritmus és dallam minden lehetőségével, ezek pedig csak különböző népeknél találhatók.” (Visszatekintés III., Zenei nevelés, embernevelés – Nyilatkozat 1966)

Műzene, zeneirodalom

„Ismerjen meg a világ zenéjéből is mindent, ami érték.” (Visszatekintés I., Százegy magyar népdal – Előszó 1929)

„Az idegen nagymestereknek, bármilyen nemzetbeliek, kaput kell tárnunk. Ezek csak gazdagítanak.” (Visszatekintés I., A magyar karének útja 1935)

„[…]az általános zeneismeretben is odáig kellene juttatni az ifjúságot, hogy kulcs legyen kezében a nagy mesterek műveihez is” (Visszatekintés II., Bartók és a magyar ifjúság 1946)

„A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele” (Visszatekintés I., Százéves terv 1947)

„Szerencsére van olyan mű, amely majdnem ugyanazt a szolgálatot teszi (mint Bach két- és háromszólamú invenciói), […] s hangszertanulás nélkül is megalapozza a zenei műveltséget: Bertalotti 50 Solfeggio-ja. Ugyanazon nagy korszak terméke, s talán még nagyobb látókört nyit, mert bevilágít a megelőző korszakba is. Aki figyelemmel – s elég fiatalon – átdolgozza: hasonló értékmérőt, ítélőképességet szerez általa, s ízlését egész életére lehorgonyozza a jó zene mellé.” (Visszatekintés I., Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat – Előszó 1941)

„Ellentmondásnak látszik, de igaz: minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra nő a magunké is.” (Visszatekintés I., Mi a magyar a zenében? 1939)

„[…]a zenei anyanyelvtudás csak elmélyül, ha idegen zenei kifejezésmódok szélesítik látókörünket.” (Visszatekintés I., Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat – Előszó 1941)

„Ezer éve Európához tartozunk. Ha nem akarjuk, hogy ezt kétségbe vonják, magunkévá kell tennünk a nyugat-európai zenei hagyomány minden értékét.” (Visszatekintés II., Tizenhárom fiatal zeneszerző 1925)

„A világ egyre jobban feltárul, s az egy népre szorítkozó művészet hovatovább értelmét veszíti. A világzene megvalósulásához közelebb járunk, mint a Goethe képzelte világirodalomhoz.

Az a kérdés, hogyan állunk inkább helyt a világzenében: egyéniségünk elvesztésével vagy megerősítésével? […] a magunk ismeretében gazdagodva, elmélyülve, felvértezve több szavunk lesz a világhoz[…]” (Visszatekintés I., Ötfokú zene – Utószó a IV. füzethez 1947)

„A zenei világirodalom kora közeledik, részben már itt van. („Nationalliteratur will jetzt nicht viel sagen, die Epoche der Weltliteratur ist an der Zeit, und jeder muss jetzt dazu wirken, diese Epoche zu beschleunigen” – mondta Goethe Eckermann-nak 1827. január 31-én.) Schumann mondása szerint a világ zenéje olyan, mint egy nagy fúga, melyben a nemzetek felváltva szólalnak meg. Bartók új témával folytatja e nagy világfúgát, és már mindenfelé mutatkoznak e téma ellenpontjai, kísérőszólamai.” (Visszatekintés II., Bartók Béláról – Elnöki megnyitó a Bartók Emlékbizottság díszülésén 1956)

„Zene voltaképp csak kétféle van: jó és rossz. Jó idegent kellő adagolásban tárt karokkal kell fogadnunk, hisz idetartoznak a világirodalom remekei, melyek nélkül nem élhetünk.” (Visszatekintés I., A népdal szerepe az orosz és magyar zeneművészetben – Előadás 1946)

„[…]hanglemezt csak végszükségben használunk. Hacsak lehet, élő zenét nyújtunk nekik. Hangszeren játszó társaik előadásában, főként azonban kórusban való énekléssel. Ha pedig van zenekar a városban, igazi zenekari muzsika hallgatásával.” (Visszatekintés III., Iskolai énekoktatással az egyetemes zenekultúráért – Nyilatkozat 1966)

„Mindeme törekvések végső célja az, hogy a tanulókkal megértesse és megszerettesse a múlt, a jelen és a jövő nagy klasszikusait. […] A gyerekeket fokozatosan kell megismertetni a számukra elérhető remekművekkel.” (Visszatekintés III., Torontói előadások III. – A népdal a pedagógiában 1966)

Aktív zenei tevékenység

„[…]az énekóra mennél inkább gyakorlati zenélés, frissítő zenei élmény legyen, ne unalmas okoskodás.” (Visszatekintés I., Bicinia Hungarica – Néhány megjegyzés az I. füzet második kiadásához 1941)

„[…]zsenge korban, az általános iskolában, részint már az óvodában akarjuk beoltani a zeneértés alapelemeit, mégpedig aktív zenélés útján, nem magyarázatok, hanem testi-lelki átélés segítségével.” (Visszatekintés III., Két zenei konferencia Budapesten 1964)

„Zeneértővé […] csak aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég.” (Visszatekintés I., A „333 olvasógyakorlat”-hoz – Utószó az új kiadáshoz 1962)

„Aktív muzsikálás nélkül nem lehet elhatolni a zene lényegéig.”(Visszatekintés III., A konzervatóriumi igazgatók koppenhágai tanácskozásán – Előadás 1963)
Yo-Yo Ma on Music and Arts Education (video)

„[…]az igazi zeneértéshez a zenei aktivitáson át vezet csak út. […] Az éneklés […] személyes tevékenység, nélküle nincs igazi zeneértés.” (Visszatekintés III., A zeneoktatás társadalmi jelentőségéről – Nyilatkozat 1966)

„[…]a jó zenészt a zenei élmények és azok emlékeinek gazdagsága teszi. Személyes éneklés és zenehallgatás, aktív és passzív, jól rendezett élmények fejlesztik a hallást olyanná, hogy könnyen felfog hallott zenét, oly világosan, mintha írva látná, és ha kell, és az idő engedi, le is írja.” (Visszatekintés I., A zenei írás-olvasás módszertana – Előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez 1954)

„Szükséges […] mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység; kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész.” (Visszatekintés I., Ki a jó zenész? – Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1953. évi tanévzáró ünnepélyén)

„Minden országban észrevehető, hogy hiányzik a kapcsolat az alkotóművész, az előadó – és a közönség között. […] A zenehallgatás jókora belső aktivitást feltételez. Ezt akarjuk iskoláinkban elérni[…]” (Visszatekintés III., Torontói előadások III. – A népdal a pedagógiában 1966)

Mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése?

„Talán tizenhat éve már (1948 májusában), hogy az UNESCO konferenciát szentelt a zenei nevelésnek. Arra a kérdésre, hogy »Mikor célszerű elkezdeni a zenetanulást?«, ezt válaszoltam: »Kilenc hónappal a gyermek születése előtt«. Azóta megváltoztattam a véleményemet. Úgy hiszem, így helyesebb: »Kilenc hónappal az anya születése előtt«.” (Visszatekintés III., A Jeunesses Musicales párizsi kongresszusán – Előadás 1966)

„Biztos vagyok benne, hogy nem jutottam volna annyira a zenében, amennyire jutottam, ha apám, kilenc hónappal születésem előtt, nem játszott volna rendszeresen vonósnégyeseket kecskeméti otthonában. Ezeket anyám is naponta hallotta.” (Visszatekintés III., Önarckép 1965)

„[…]az első benyomások a legmaradandóbbak, már amit hatéves koráig hall a gyermek, sem irtható ki belőle később. Késő tehát az iskolában kezdeni. Nagy tömeg zenei benyomást raktároz el a gyermek már iskola előtt” (Visszatekintés I., Gyermeknapi beszéd 1951)

„Egy nyári alkonyatkor, amikor szobánkon vörös és aranyszínű fény ömlött el, szüleim egy darabot játszottak. Három- vagy négyéves lehettem s a zongora lábánál hevertem a padlón. Akkor ért az első és legmélyebb zenei benyomás. Később megtudtam, hogy Mozart F-dúr hegedűszonátája volt a kompozíció. Nem hiszem, hogy azzá a muzsikussá lehettem volna, aki vagyok, vagy hogy egyáltalán muzsikussá lettem volna, ha akkor egy népszerű slágert játszanak szüleim.” (Visszatekintés I., A komolyzene népszerűsítése – Előadás New Yorkban 1946)

Ízlésnevelés

„Jó ízlést örökölni nem lehet, de igen korán meg lehet azt rontani. Ezért kell már az iskolában, sőt óvodáskorban megindítani a jó zenére nevelést. Ezért fordítom több mint húsz éve időm tekintélyes részét az iskola zeneéletének javítására. Nem sajnálom azt az időt, mert ha kevesebb művet írhattam is emiatt, valamennyire hozzájárultam a jó zene megértőinek szaporításához.” (Visszatekintés I., A népdal szerepe az orosz és magyar zeneművészetben – Előadás 1946)

„A felnőttek rossz ízlését aligha lehet megjavítani. A korán kifejlett jó ízlés viszont nehezen rontható el később. Ezért ügyeljünk az első benyomásokra. Az egész életre kihatnak.” (Visszatekintés I., A komolyzene népszerűsítése – Előadás New Yorkban 1946)

„[…]a művészetben a rossz ízlés valóságos lelki betegség, amely kiéget a lélekből minden fogékonyságot. Elzárja a remekművekkel való érintkezéstől […] Az iskola dolga lenne megadni a védőoltást a métely ellen.” (Visszatekintés I., Gyermekkarok 1929)

„A védőeszköz: még gyermekkorban megismerni a jó zenét.” (Visszatekintés III., A konzervatóriumi igazgatók koppenhágai tanácskozásán – Előadás 1963)

„Legfontosabb a megelőzés. […] A védekezést, a védőoltást már az óvóban kell kezdeni” (Visszatekintés I., Zene az óvodában – Utóirat 1941)

„zenei közízlés felemelése” (Visszatekintés I., Százéves terv 1947)

„A jó zenész cím kiművelt ízlést is jelent.” (Visszatekintés I., Ki a jó zenész? – Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1953. évi tanévzáró ünnepélyén)