Kodály a zeneszerzésről

„Hogy mikor kezdtem először zenével foglalkozni? Erre az időre nagyon jól visszaemlékszem. Hároméves koromban.” (Visszatekintés III., Az ötvenedik születésnapon – Nyilatkozat 1932)

„Könyörögtem anyámnak, adja nekem egy főzőszerszámát: soklyukú szűrőkanál volt fából, lyukain madzagokat húztam keresztül és azokat a kanál végéhez erősítettem, mint húrokat. Valami gitárféle lett belőle, ezen kísértem énekemet. Valami csendes helyre bújtam vele és órák hosszat énekeltem, ezzel a hangszerrel kísérve mindig szöveg nélküli, rögtönzött dallamaimat. Megvallom, később legjobb műveim sem töltöttek el olyan elégedettséggel, olyan örömmel, mint ezek az első rögtönzések, amelyek első kompozícióim voltak.” (Visszatekintés III., Emlékek 1963)

„Első zenei élményeim vokális természetűek voltak” (Visszatekintés III., Emlékek 1963)

„[…]ha zenekarra írok, úgy kezelem a hangszereket, mintha énekhangok volnának. Ez igencsak különbözik az úgynevezett avantgarde vagy elektronikus zenétől – mely nem hasonlít semmiféle emberi hanglejtésre.” (Visszatekintés III., Kérdések kereszttüzében – Közönségtalálkozó a Dartmouth College-ban 1965)

„Mint zeneszerzőknek, az volt a feladatunk, hogy ezeket a merőben másfajta »régi dallamokat« valahogyan összebékítsük, szerves kapcsolatba hozzuk a nyugati zenével.” (Visszatekintés III., Önarckép 1965)

„[…]minden nagyobb élményem, az életem eseményei, mindaz, amiről érdemes lenne beszélnem, felszívódtak zenémben. Szavakkal nem is tudnám többé felmelegíteni őket.” (Visszatekintés III., Az ötvenedik születésnapon – Nyilatkozat 1932)

„Toscanini igen gyakran kért, hogy komponáljak számára.” (Visszatekintés III., Kérdések kereszttüzében – Közönségtalálkozó a Dartmouth College-ban 1965)

(Toscanini) „Nem akart egyebet, mint a szerzőt megszólaltatni. […] ha Beethovent dirigált, úgy éreztük, mintha magát Beethovent hallanánk. Máskor meg, mintha magát Wagnert. Ez is cáfolja a közhiedelmet, mely szerint egy-egy zenei stílust a zeneszerző honfitársai tolmácsolhatnak a legjobban. Nos, ő bebizonyította, hogy számára nem létezik elérhetetlen ország, és hogy egy olasz jobban dirigálhat Wagnert, mint a németek, jobban dirigálhat Beethovent, mint az osztrákok. Hozzátehetem, hogy jobban dirigálhat magyar zenét, mint a magyarok.” (Visszatekintés III., Toscanini emlékezete – Rádió-beszélgetés New Yorkban 1965)

„A közönséget […] a saját zenei nyelve öntudatára kell ébreszteni, különben meg sem érti, amit ezen a nyelven mondanak neki. A »Háry János« és a »Székelyfonó« erre a munkára vállalkozott. Be kellett vinni a nép hangját ebbe a díszes épületbe, a maga eredeti mivoltában.” (Visszatekintés I., Az Opera körül 1946)

„Az elmúlt évadban bemutatták Hegyi éjszakák című, szöveg nélküli kórusomat. […] Bizonyos polifon stílusban […] feleslegesnek tartom a szöveget, már csak azért is, mert amúgy sem értik. Ezenfelül pedig, anélkül, hogy igazi célja lenne, eleve adott deklamációt és részlet-ritmikát kényszerít a zeneszerzőre.” (Visszatekintés III., Zeneszerzői terveim – Nyilatkozat 1925)

„[…]kiterjedt pedagógiai munkám […] jelentős része életművemnek.” (Visszatekintés III., Utam a zenéhez – Öt beszélgetés Lutz Besch-sel 1964-1966)

„A zenetörténet tanúsága szerint a könnyűzene annak köszönheti népszerűségét, hogy a megelőző korszak komolyzenéjére épít, de a komolyzeneszerzők néha szintén tanulhatnak a könnyűzeneszerzőktől valamit. Ez a belátás Amerikában terjedt el legjobban, ahol nem vetik egymás szemére, hogy »te csak fúgákat írsz, te pedig csak könnyűzenét«. Megtanulták egymást megbecsülni érdemeik szerint.” (Visszatekintés I., A könnyűzenéről – Felszólalás 1948)

Kodály a zeneszerzés tanításáról

„Minden igyekezettel rajta vagyok, hogy növendékeim a polifon stílust, »a zene szanszkritját« – mint egy kiváló angol író nevezi – […], »amely magában foglalja mindazt, ami a múltból elmúlhatatlan, és amely a jövő minden nagy koncepciójának kifejező eszköze lesz«, minél jobban megtanulják, hogy a zene szent könyveibe minél mélyebben behatolhassanak. Ebben olyan messzire megyek, mint az nálunk eddig nem volt és másutt se igen szokás.” (Visszatekintés II., Tizenhárom fiatal zeneszerző 1925)

„A zeneszerző növendékeket, különösen míg kezdők, nem terhelem túlságosan népzenével. Nem akarok mesterségesen »nemzeti zeneszerzőket« tenyészteni.” (Visszatekintés II., Tizenhárom fiatal zeneszerző 1925)

„Az egyéni, öröklött hajlamokból kell kiindulni. Mert még a kisebb tehetségnek is határozott egyénisége van, és csak a maga belső áramlatai irányában fejlődhetik. Itt hibáztam talán a legkevesebbet.” (Visszatekintés II., Tizenhárom fiatal zeneszerző 1925)

Kodály a népzenegyűjtésről

„Már amikor disszertációmat írtam a népdalról, láttam, hogy mennyire nem kielégítő egyik kiadott gyűjtemény sem. Elhatároztam hát, hogy magam megyek a helyszínre népdalt tanulmányozni. […] Első gyűjtéseimnek egy, az Ethnographiában közreadott választéka felkeltette Bartók figyelmét. Ettől kezdve működtünk együtt. […] elejétől fogva meggyőződésem volt, hogy a magyar stílus kialakításának ez az egyetlen szilárd alapja. Ugyanez a meggyőződés vonzotta Bartókot is a tanulmányokhoz; […] Így dolgoztunk egymással párhuzamosan, megosztva egymással fölfedezéseinket, amelyek teljesen ismeretlen területeket tártak fel előttünk. A zeneszerzésben erre mindketten egyéniségünknek megfelelően reagáltunk. A lényeg az volt, hogy a régi hagyományokhoz ragaszkodjunk, és úgy fejlesszük azokat tovább, ahogyan azt az ember egyénisége, minden ember saját egyénisége, lehetővé teszi. Bartókot – mint ismeretes – érdeklődése különböző népek és országok népzenéje felé vonzotta. Mindig újat keresett és valami mást, messzire jutott; én pedig, egy helyben maradva, inkább arra hajlottam, hogy lefelé ássak, és megvilágítsam a mi dalunk geológiai rétegeit.” (Visszatekintés III., Emlékek 1963)

„Felosztottuk egymás közt az országot. Ő mindjárt Erdélybe ment, magam a Felvidékre.” (Visszatekintés III., Önarckép 1965)

„1906: felismerjük népzenénk alaprétegét, a kősziklát, amelyre kultúrát építeni lehet.” (Visszatekintés I., Százéves terv 1947)

„A második évben már világosan láttuk, hogy ősi dalaink lényege az ötfokúság.” (Visszatekintés III., Önarckép 1965)

„A magyar népdal szellemét, hangulatát akartuk bevinni a szimfonikus zenébe. Azt a folyamatot akartuk megvalósítani, mely Európa különböző nemzeti iskoláiban már lezajlott.” (Visszatekintés III., Népdal, műdal, iskolai dal – Nyilatkozat 1958)

„[…]a kutatást és gyűjtést igen rövid idő alatt kellett elvégeznünk. Alkalmasint többet komponáltam volna, ha nem tűzöm magam elé ezt a feladatot. Akkor viszont nem írhattam volna meg műveimet úgy, ahogy megírtam, hiszen azok – akarva-akaratlan – a magyar néphagyomány hatása alatt állanak.” (Visszatekintés III., Utam a zenéhez – Öt beszélgetés Lutz Besch-sel 1964-1966)

„A népzene a mi számunkra mást, mérhetetlenül többet jelent, mint a német, francia, olasz zenész számára a maga népzenéje. Ezekben az országokban a műzene jórészt már felszívta a népzene lényegét. Ezeknek a népeknek a szelleme már műzenéjükben él. A magyar nép szelleme, mivel a magyar műzene még csak a kezdetén tart, jóformán csakis a népzenéjében él.” (Visszatekintés II., Tizenhárom fiatal zeneszerző 1925)

„[…]egy német zenész Bachban, Beethovenben megtalálja azt is, amit mi még csak falvainkban kereshetünk: a nemzeti hagyomány szerves életét.” (Visszatekintés III., A zenetudomány feladatai Magyarországon 1961)

„A régi kulturális hagyománnyal rendelkező országokban a népzene szubsztanciális lényege régesrég átszármazott a magasabb művészet nagy műveibe. […] Bach a német népzene olyan kondenzációja, amilyennel egyetlen más nemzet sem rendelkezik. A német zenésznövendéknek, aki magába élte a maga Bachját, talán nem kell annyira törődnie a népi énekekkel. (Visszatekintés I., Magyar zene 1925)

„Bach pedig, már családi örökségként, hatalmas népdalkincset vett át őseitől – arról nem is beszélve, hogy milyen szoros szálak szövődnek korál és népdal között. A korál, mely életműve nagy részének alapja, úgyszólván népdal maga is.” (Visszatekintés III., Utam a zenéhez – Öt beszélgetés Lutz Besch-sel 1964-1966)

„Nálunk nem így áll a dolog. A mi egyetlen hagyományunk a népi zene. […] Az európai államokban a nagy művészet fejedelmi udvarokban vagy gazdag polgári közösségekben keletkezett. Magyarországon az idegen uralkodóház sohasem mozdította elő a nemzeti művelődés ügyét. […] végül is a zenei hagyomány ősi nemzeti kincse egyedül a parasztságra korlátozódott.” (Visszatekintés I., Magyar zene 1925)

„A magyar zene fejlődéséből ez a folyamat kimaradt.” (Visszatekintés III., Népdal és közönség 1932)

„A nyugati népeknek a XIII. századig visszanyúló, gazdag írott és nyomtatott dallamgyűjteményeik maradtak. Nálunk ezt is a néphagyománynak kell pótolni.” (Visszatekintés III., A tűznek nem szabad kialudni 1925)

 „A szláv, skandináv népek népdalukból kiindulva fogtak hozzá nemzeti zenestílus megteremtéséhez. […] Az orosz zene Glinkával lépett erre az útra.” (Visszatekintés I., A népdal szerepe az orosz és magyar zeneművészetben – előadás 1946)

„[…]az Ötök: Rimszkij-Korszakov és társai, élükön Muszorgszkijjal, […] nemcsak tanulmányozták a hagyományt, hanem […] ennek alapján alkottak meg egy egészen új és eredeti művészetet. […] A mi nemzedékünkre maradt az a feladat, hogy ugyanazt végezze el a mi területünkön, amit ők ott, vagyis a népdalba behatolva és arra támaszkodva próbáljanak egy magasabbrendű nemzeti zenestílust alkotni. […] ismertük az ő nagy népdalgyűjteményeiket és ezek hasonlóakra buzdítottak minket.” (Visszatekintés I., Megnyitó beszéd a szovjet zenepedagógiai és zeneirodalmi könyv- és kottakiállításon 1953)

„[…]Brahms is gyűjtött népdalt Rajna menti gyalogútjain. Robert Schumann [...] »Házi és életszabályai«-ban hangsúlyozza: »Hallgass figyelemmel minden népdalt, ez a legszebb dallamok kincsesbányája, s általuk megismered a népek jellemét«. (Visszatekintés III., Utam a zenéhez – Öt  beszélgetés Lutz Besch-sel 1964-1966)

„Vaughan Williams […] Csodálatos feldolgozásaival megnemesítette a népdalt, a népdal szellemével pedig megnemesítette saját stílusát. Ilymódon úgy újította meg az angol zenét, hogy visszatért a régi hagyományokhoz.” (Visszatekintés III., Vaughan Williams halálára 1958)