Kodály Zoltán Bartók Béláról
„[…]ha valaki negyvenesztendei közös munkával olyanná nő egy másik emberrel, mint egy kétpilléres híd: ha a híd egyik pillére kidől, meginog az egész szerkezet, és sok idő kell, míg az egyensúly helyreáll.” (Visszatekintés II., Bartók Béla, az ember 1946)
„Közeli barátok voltunk, és sok éven át együtt dolgoztunk a közös célért. Érdekes, hogy ugyanarra a népzenei anyagra mindenki másképp reagál. Mindkettőnket egyazon zene inspirált: a magyar népzene és néhány szomszéd nép népzenéje. Mégis: zeneszerzőként aligha lehet nagyobb különbséget találni két egyéniség között, mint a kettőnk különbözősége. Ugyanazt az anyatejet szívtuk, de fejlődésünk nagyon különböző.” (Visszatekintés III., A zeneoktatás társadalmi jelentőségéről – Nyilatkozat 1966)
„[…]a közös inspiráció teljesen különböző módon hat két emberre. A kétféle eredmény merőben eltérő.” (Visszatekintés III., Kérdések kereszttüzében – Közönségtalálkozó a Dartmouth College-ban 1965)
„Ami Bartókkal való kapcsolatomat illeti, nem mondhatok mást: attól a pillanattól kezdve, amint zsenijét felismertem, kötelességemnek éreztem, hogy tőlem telhetően egyengessem útját és elhárítsak előle minden akadályt. Éppen ezért mindig kerültem a vele való versengést; mindig megpróbáltam mást csinálni, mint ő. Amikor megkaptuk a felkérést Pest és Buda egyesítésének évfordulójára, megkérdeztem tőle, hogy mire készül: azt mondta, táncszvitet csinál, és megírta a Táncszvitet. Én is táncokra: a Marosszéki és a Galántai táncokra gondoltam; de mert ő ezt írta, más témát választottam: a Psalmust. A Psalmus versét a filológusokon kívül senki nem ismerte. Így derül ki, hogy azok a szálak, amelyeket az ember az életben, akár öntudatlanul is követ, a végén valahol mégis összefutnak. Ha nem tanulmányoztam volna a régi magyar irodalmat, sose írtam volna meg a Psalmust, mert nem találtam volna rá a szövegére.” (Visszatekintés III., Emlékek 1963)
Bartók Béla Kodály Zoltánról
„Kodály, mint zeneszerző, napjaink legkiválóbbjai közé tartozik. Művészetének kettős gyökere, éppúgy mint az enyémé, a magyar parasztzenéből és az új francia zenéből sarjadzott ki. De kettőnknek ebből a közös talajból kinőtt művészete már a kezdet legkezdetén is teljesen elütött egymástól […] épp ez a lényeges különbség, mely mint teljesen új, teljesen eredeti zenei gondolkozásmód jut zenéjében napvilágra, teszi annyira értékessé zenei mondanivalóját. […] nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatosan biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását. […] Kodály a legnagyobb magyar zeneszerző-pedagógusunk! (Bartók Béla: Kodály Zoltán 1921 – megjelent a Nyugat 1921. évfolyamában – Bartók Béla válogatott írásai, Művelt nép 1956)
